Büntetés-végrehajtás

Rendhagyó irodalmi program valósult meg a Zala Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. A fogvatartottak verseket olvastak fel egymásnak, majd közösen beszélgettek az elhangzott művek tartalmáról, üzenetéről és személyes jelentőségéről. Az intézetben megrendezett program célja az volt, hogy a fogvatartottak számára is teret adjon az elmélyülésre, a gondolatcserére és az önkifejezésre. Azokra a fogvatartottakra is gondolva, akik a programon nem tudtak részt venni, az intézet faliújságaira válogatott verseket helyeztek ki.

A magyar kultúra napja alkalmából a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben a fogvatartottak rajzokon keresztül dolgozták fel a Himnusz, valamint a magyar népmesék világát, lehetőséget teremtve arra, hogy a költészet és a képi ábrázolás egymást erősítve szólaljon meg. A Himnusz témakörében készült alkotások a nemzeti összetartozás, a hit, a remény és a megújulás gondolatait jelenítették meg. Az alkotások egyéni értelmezésben, mégis közös gondolatisággal reflektáltak Kölcsey Ferenc sorainak máig ható üzenetére. A magyar népmesék világa ezzel párhuzamosan a fantázia, és az erkölcsi tanulságok színtere lett. A fogvatartottak rajzain megjelentek a jól ismert mesealakok, a jó és a rossz örök harca. Ezek az alkotások nem csak a gyermekkori élményeket idézik fel, hanem a személyes fejlődés és a tanulás lehetőségét is hangsúlyozzák.

A Pálhalmai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben a magyar kultúra napja alkalmából színes programokkal készültek. A legfontosabb események közé tartozott a magyar irodalom kiemelkedő műveinek, különösen Kölcsey Ferenc Himnuszának és más klasszikusoknak az előadása. A fogvatartottak lehetőséget kaptak arra is, hogy reintegrációs tiszt vezetése mellett közösen kielemezzék a művek üzenetét, és arról beszélgessenek, hogy hogyan kapcsolódik a magyar történelem és kultúra a saját életükhöz.

Megemlékezést tartottak a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben, ahol a női fogvatartottak egy különleges, irodalmi improvizációra épülő műsorral tisztelegtek január 22-e, valamint nemzeti örökségünk előtt. A résztvevők három standot „elevenítettek meg”, melyek a magyar kultúra legfontosabb pilléreit idézték fel. Az egyes állomások nem csupán tárgyakat vagy információkat mutattak be, hanem hangulatokat, gondolatokat és közös élményeket teremtettek. A három stand által megjelenített irodalom, zene és népművészet együttesen mutatta meg, mennyire sokszínű és élő a magyar kulturális örökség. A tiszalöki börtönben megtartott irodalmi improvizációs megemlékezés különlegességét az adta, hogy az elítéltek aktív részvételével, saját előadásukon keresztül vált élővé a magyar kultúra ünnepe.

Több tehetséges fogvatartott van, akik a mindennapokban saját verseikkel és alkotásaikkal ápolják a magyar kultúra hagyományait.

A Szegedi Fegyház és Börtönben büntetésüket letöltő két, Mihály nevű fogvatartott élen jár a kreativitásban. Csupán a véletlen műve, hogy ugyanúgy hívják őket. Két külön út, mégis ugyanazzal a törekvéssel – a belső szabadság megélésével - itt és most találkozik. Lenhardt Mihály írással talál menedéket a mindennapokban. A Lélekharang című versét nemrég elhunyt fogvatartott társa emlékére írta. A kreativitás és a művészet nem ismer határokat - az irodalom mellett a kézművesség a korlátok közepette is kibontakozik. Kovács Mihály olyan anyagokból készít domborműveket és mandalákat, amelyeket mások kidobnának a szemétbe, konzervdobozok, fémlemezek kelnek új életre a keze alatt. Munkáját nemcsak környezete ismeri el, egy országos versenyen második helyezést ért el.

A szabadságvesztését a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben töltő Rostás Zsolt nemcsak olvassa, mondja a verseket, ő maga is ír. Zsolt eddigi élete jelentős részét büntetés-végrehajtási intézetekben töltötte, ahol a könyvtárak, azon belül is a verseskötetek jelentették számára a menedéket. József Attila, Ady Endre költeményeit nagyon szereti, most Szabó Lőrinc verseit olvassa, a Semmiért egészen című a legújabb kedvence. A versek számára nemcsak olvasmányok, hanem élő szövegek. Különös képessége van a verstanuláshoz: két-három olvasás után megragadnak benne a sorok. A költészet mellett a színjátszás is fontos szerepet tölt be az életében. Több büntetés-végrehajtási intézetben részt vett a színjátszó szakkörök munkájában, Szombathelyen legutóbb a Békességszerzés című darab egyik főszerepét alakította. Rostás Zsolt nemsokára szabadul. A börtönévek alatt elvégezte a targoncakezelői képzést, dolgozni szeretne.

Rostás Zsolt verse:
A varjú
Mikor kinéztem az ablakon, 
varjakat láttam veszekedni egy zsemledarabon.
Eltűnődtem: bárcsak én is varjú lehetnék, 
és egy hosszú fekete tollú varjúlányt szeretnék.
Gondolataim most messze szállnak, 
mit adhatnék én e szomorú világnak?
A lelkem szabad, csak a testem van bezárva,
elrepülök innen egy másik világba,
hol nincsenek rabláncok, 
hol megtalálom az édes szabadságot, 
amelyre oly régen vágytam, 
amiről eddig csak álmodoztam.
Most minden itt van előttem, 
a boldogságtól hullik vajh’ nagyon könnyem.
De jő majd a rideg valóság, 
hol nincsen édes szabadság,
helyette itt vannak a zord rácsok, 
hát így látom én az egész világot.