A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Az igazság védelmében
1054 Budapest, Steindl Imre u. 8.
06/1/301-8100
bv@bv.gov.hu
„Az motivált, hogy ha már ezt a pályát választom, akkor adjak bele mindent” - Interjú Hajdú-Gordos Adéllal, az NKE frissen diplomázott tisztjével
2026-06-27 13:00
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán frissen diplomázott hallgatók közül 173-an tették le tiszti esküjüket 2026. június 27-én, a Ludovika Campuson megrendezett nagyszabású tisztavató ünnepségen. Az NKE hagyománynak számító különleges eseményén, Magyar Péter, Magyarország miniszterelnöke és kiemelt állami tisztségviselők előtt vették át kinevezésüket a büntetés-végrehajtás új tisztjei is, akik közül 21-en július 1-jével megkezdik szolgálatukat.
Közülük Hajdú-Gordos Adél bv. főhadnagy kiváló tanulmányi eredménye elismeréseként a bv. szervezet általi, valamint dékáni elismerésben és pénzjutalomban részesült Adél a vele készített interjúban beszámolt az egyetemi éveiről, a jövőbeli terveiről és a szakmai céljairól.
Adél 20 évesen, 2020. május 6-án csatlakozott a büntetés-végrehajtáshoz. A bátyja és a sógornője is a szervezetnél szolgál, így rajtuk keresztül már betekintést nyert a szervezet munkájába. Ők is biztatták, hogy válassza ezt a pályát, hiszen egy stabil, biztos munkahelyet kínál. Adél megtalálta a számításait. Ambiciózus, sokoldalú személyiség, aki folyamatosan törekszik a fejlődésre. Kreativitásban sem ismer határokat: szabadidejében tortákat süt, körmöket szépít, varr és fodrászkodik, idén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem büntetés-végrehajtási szakán diplomázott, 2026. július 1-től pedig már a Budapesti Fegyház és Börtön állományát erősíti.
Hogyan alakult a pályád az elmúlt években, milyen szakterületeken dolgoztál?
– Az első szolgálati helyem a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Gyorskocsi utcai objektuma volt, ahol technikai rendszerkezelőként kezdtem, mint rendvédelmi alkalmazott, majd körülbelül három hónappal később kerültem át körletfelügyelőnek az I. objektumba, akkor már őrmesterként. Később a Fogvatartási Ügyek Osztályon folytattam, ahol segédelőadóként a reintegrációs tisztek munkáját segítettem, majd a Személyügyi Osztályról felvételiztem az NKE-re.
Mik jelentették a legnagyobb kihívást?
– Leginkább saját magammal szemben állítottam kihívásokat. Például körletfelügyelőként, ha egyik nap 5 órára végeztem a feladataimmal, másnap 4:50-re akartam végezni. A fogvatartottakkal szerettem foglalkozni, de talán a legnehezebb az volt, hogy fiatal nőként kivívjam a tiszteletüket. Ugyanakkor szerettem a 12 órás szolgálati rendszert: bár intenzív volt, cserébe jobban tervezhető szabadidőt biztosított.
Mi motivált arra, hogy egyetemre jelentkezz?
– Úgy gondoltam, ha már ezen a területen dolgozom, szeretném a lehető legtöbbet kihozni belőle. Fiatal vagyok, most van itt az ideje a tanulásnak. Különösen tetszett, hogy nappali képzésről van szó, így nem a munka mellett kellett tanulnom. Szerintem a tananyag elsajátítása is könnyebb úgy, hogy minden nap jelen kell lenni az órákon.
Hányan voltatok a szakaszban? Milyen volt a közösség?
– Tizenketten kezdtük meg a képzést, és tizenegyen fejeztük be. Nagyon jó csapat volt a miénk. Természetesen voltak kisebb konfliktusok, de alapvetően azt tapasztaltam, hogy számíthattunk egymásra, és kiálltunk egymásért, összetartottunk. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy mi voltunk az utolsó évfolyam, amely még részt vett a teljes, hathetes kiképzésen. Szerintem ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy összekovácsolódjunk.
Milyen kapcsolatotok volt az egyéb szakirányú hallgatókkal?
– Azt tapasztaltam, hogy a bv-s hallgatókra sokan kíváncsiak, mert más szemszögből látjuk a világot, mint például a rendőrök vagy más területek hallgatói. Sokszor érdeklődtek a munkánkról, a börtönökről, a szakma sajátosságairól. Nyitottak voltunk egymás felé, és sok olyan kapcsolat alakult ki, amely később is hasznos lehet.
Volt olyan tantárgy vagy kurzus, ami különösen közel állt hozzád?
– A pszichológiát nagyon szerettem, illetve a reintegráció is érdekelt. A kriminológia szintén nagyon érdekes volt számomra.
Volt olyan, amiben a tanultak miatt máshogy kezdtél el látni dolgokat? Akár ahhoz képest, amit korábban a munkatapasztalataid alapján gondoltál?
– Inkább az lepett meg, hogy mennyire sokat változott az ember gondolkodása, szerintem nem csak nekem, hanem az egész szakasznak. Amikor visszatértünk dolgozni a gyakorlat keretein belül, azt vettem észre, hogy sokkal árnyaltabban látunk helyzeteket. Ha felmerül egy probléma, már nem csak magát a problémát nézzük, hanem azt is, hogy mi van mögötte, mi vezetett oda. Rengeteg megoldási stratégiát tanultunk, sokat fejlődött a problémamegoldó készségem. Azt mondanám, hogy mindenki egy kicsit nyitottabb és megértőbb lett, amelyben az is szerepet játszott, hogy nem csak a büntetés-végrehajtást tanultuk, hanem más területeket is megismertünk. Aki kizárólag a bv-ben dolgozik, sokszor csak azt az egy nézőpontot látja. Az egyetemen viszont jobban megértettük, hogy egy-egy intézkedés mögött mi áll, miért történnek bizonyos dolgok. Nekem szerencsém volt, mert korábban már több szakterületen dolgoztam, de azoknak, akik még nem látták ezeket a folyamatokat, sok ilyen felismerésük volt. Ez pedig sokkal empatikusabbá tesz, akár a kollégákkal, akár más területekkel szemben.
Hol és milyen szakterületen teljesítetted a szakmai gyakorlatot?
– Az első évben a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben voltam gyakorlaton, a második évben már a Budapesti Fegyház és Börtönben, a harmadik évben pedig mindenki azon a helyen tölti a gyakorlati idejét, ahol később dolgozni fog, így én a Gyűjtőben voltam, a Személyügyi Osztályon. Ez idő alatt minden területbe betekintést kaptunk. A nyári gyakorlatokon volt egy feladatfüzetünk, amelyben szerepelt, hogy mit kell megnéznünk, de ez nem személyre szabottan működött: mindenki végigjárta a különböző szakterületeket, például a nyilvántartást, a biztonságot vagy a reintegrációt. A záróvizsga előtti utolsó, kéthetes gyakorlat már más volt, ott mindenki inkább a saját, leendő beosztásában szerzett tapasztalatot.
A Gyűjtőben jó kapcsolat alakult ki az ottani kollégákkal, ezért is gondoltam, hogy ott kezdem el tiszti pályafutásom. Közben úgy alakult, hogy megkaptam a toborzási feladatokat – úgy érzem, ez az igazán nekem való.
Miről szólt a szakdolgozatod?
– A szakdolgozatomat „A büntetés-végrehajtás személyi állományának megújulási lehetőségei”-ről írtam. Alapvetően a toborzásról szólt, azon belül egy olyan ösztöndíjrendszert dolgoztam ki, amelyet középiskolások vehetnének igénybe. Emellett foglalkoztam egy ajánlási rendszerrel is: például ha valaki egy ismerősét behozná a rendszerbe, akkor mindketten kaphatnának ezért meghatározott ideig valamilyen juttatást. Összességében azt vizsgáltam, milyen lehetőségek lennének a büntetés-végrehajtás megújítására, frissítésére. A középiskolások nagyon nyitottak voltak az ötletre, ők kifejezetten érdekesnek találták, és a tanárok szerint is működőképes lehetne. A végső következtetésem az lett, hogy a büntetés-végrehajtásról még mindig túl keveset tanulnak a diákok – még a rendészeti iskolákban is inkább rendőrségközpontú az oktatás.
Mit gondolsz, a javaslataid akár a gyakorlatban is megvalósíthatók lennének?
– Igen, bár közben megjelent a duális képzés is, ami valamennyire hasonló irány. Eredetileg egy pályázatra írtam azt az anyagot, amiből később a szakdolgozatom lett. Amikor elkezdtem vele foglalkozni, akkor vagy még nem létezett a duális képzés, vagy még csak nagyon kezdeti tervezési szakaszban volt, ezért a végén már nem szerettem volna témát váltani. A dolgozatban ezért összehasonlítottam a kettőt: miben különböznek, melyiknek milyen előnyei vannak. Valójában nem arról van szó, hogy egyik jobb lenne a másiknál, inkább más megközelítésről van szó. Kicsit kilógott a téma a többiekéhez képest, de talán pont ettől volt érdekes.
Szeretnéd folytatni a tanulmányaidat?
– Igen, szeretném. Jelentkeztem mesterképzésre is. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen kiberbiztonság szakra, illetve az ELTE-re, kriminológiára adtam be a jelentkezésemet. Mindkettő levelező képzés.
Kinek ajánlanád a közszolgálat egyetemi képzését?
– Főleg a fiataloknak, akiknek belefér az élethelyzetükbe. Annak, aki most kezdi a pályáját. Korábban három év hivatásos szolgálat után lehetett jelentkezni, amikor én kerültem be, akkor már elegendő volt egy év szolgálati idő is. Ez szerintem nagy könnyítés.
A képzés mellett szól az is, hogy bár sokat kell tanulni, mégis vannak olyan előnyei, mint a nyári és téli szünet. Nem kell azon gondolkodni, hogy például karácsonykor szolgálatban kell-e lenned. Természetesen itt is vannak kötelezettségek, de összességében más életformát jelent.
A képzés gyakorlati része is nagyon sokat adott. A lövészet például sokkal változatosabb volt, mint az intézetben, de említhetném újra a hathetes kiképzést is. Az, hogy fizikailag folyamatosan mozgásban voltunk, szerintem mindenkinek jót tett.
Emellett nagyon sok szakembert is megismerhettünk az intézetekből. Parancsnokok, osztályvezetők jöttek oktatni hozzánk, akik a saját területükön kiemelkedő tapasztalattal rendelkeznek. Ami számomra különösen pozitív volt, hogy nem úgy kezeltek minket, mint egyszerű hallgatókat, hanem valódi kollégaként tekintettek ránk. Jó beszélgetések alakultak ki, és sokat tanulhattunk tőlük.
A mi szakaszunk ráadásul viszonylag egyben marad. A tizenkét emberből várhatóan nyolcan Budapesten vagy a környékén helyezkednek el. De ha nem is így lenne, akkor is kialakultak olyan kapcsolatok, hogy bárhol legyen valaki, szinte mindenhol lenne olyan ismerőse, akire számíthat a jövőben is.
