A Budapesti Fegyház és Börtön, vagyis a „Gyűjtő” területén működő Budapesti Faipari Termelő és Kereskedelmi Kft.-ben munkáltatott fogvatartottak több mint háromezer asztalt, szekrényt, heverőt és közel kétezer ötszáz irodai széket gyártottak2018-ban.
Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet

Április 11-e nemcsak egy nap a naptárban, hanem a magyar lélek ünnepe is – a Költészet Napja.
Ezen a napon emlékezünk meg a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról, József Attiláról, akinek születésnapján 1964 óta a magyar költészetet ünnepeljük. Egy költő, aki fiatalon távozott közülünk, de verseiben ott él tovább minden sorban, minden igaz szóban, minden lélekrezdülésben.
A Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézet női fogvatartottjai méltó módon csatlakoztak az országos megemlékezéshez. Az intézet falai között ez a nap különleges jelentőséggel bírt: a költészet mint belső szabadság, mint a lélek menedéke kapott teret, ahol a sorok mögött emberi sorsok, gondolatok és érzések tárultak fel.
Az alkalomra készült műsorban nyolc magyar költő életútját és kevésbé ismert verseit dolgozták fel a résztvevők – mindannyian valamilyen módon kötődtek József Attilához, legyen az szellemi örökség, eszmei közelség vagy példakép mivolt. Az előadás különlegessége volt, hogy nem közvetlenül József Attiláról szólt, hanem egyik példaképéről, Petőfi Sándorról – hiszen még a legnagyobb géniusz is példák nyomán indul el.
Ahogy a műsorban elhangzott: „a legzseniálisabb alkotónak is mások példáját követve kell elindulnia, és ideig-óráig el kell fogadnia a játékszabályokat.” E gondolat tükrében az előadás nem a megszokott életrajzi tényeket tárta elénk, hanem Petőfi emberi oldalát, mindazt, ami a hétköznapi tankönyvi sorokból sokszor kimarad.
A program végén a fogvatartottak saját kedvenc verseiket osztották meg – egyéni hangon, egyéni átéléssel.
Elhangzott többek közt:
• József Attila: Áldalak búval, vigalommal
• Ady Endre: Őrizem a szemed
• Juhász Gyula: A szerelem
• Radnóti Miklós: Az éjszaka
• Weöres Sándor: Szembe fordított tükör
• Kányádi Sándor: Azt büntetni kit szeret
• Petőfi Sándor: Füstbe ment terv
• Wass Albert: Üzenet haza
A költészet ereje túlmutat a zárakon, rácsokon, falakon. A fogvatartottak saját készítésű idézeteket és díszítéseket helyeztek ki a folyosókra és faliújságokra – így vált az intézet belső tere is egy lírai térré, ahol a szavaknak súlya van, és a gondolatoknak szabadsága.
József Attila szellemisége ma is tanít – tanít emberséget, érzékenységet, küzdelmet és hitet.
Ezen a napon a költészet nemcsak az irodalom ünnepe volt, hanem az önkifejezésé, a megtisztulásé és a reményé is.
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”
(József Attila)
A költészet napján a versek nemcsak elhangzottak, hanem megszólaltak – bennünk és általunk.